Menu
(2016. szeptember 29.)
Reggel nagy fájdalommal vettük tudomásul, hogy elérkeztünk a kirándulásunk utolsó napjához. Első megállónk Erdély fővárosa, Gyulafehérvár volt. Megtudtuk, hogy a város névadója Szent István királyunk által idehelyezett püspök volt. A város neve onnan ered, hogy a fehér mészkőből épült római kori falmaradványok alapján az itt letelepedő szlávok Belgrádnak (= Fehérvárnak) nevezték el. Nevének előtagja arra emlékeztet, hogy ez a hely egykor az erdélyi gyula székvárosa volt. A szakemberek véleménye szerint az elmúlt kétezer évben ez a harmadik vár ezen a helyen. Az első a római castrum, a második a Gyula által épített “fehérvár”, amelynek építésénél a castrum alapjait és köveit használták fel és az idők igényeinek megfelelően alakítgatták a középkor folyamán. Az utolsó nagyobb átalakításokat ezen a váron Bethlen Gábor végeztette, megépítve 1615 és 1627 között a most is látható délkeleti és délnyugati bástyákat.
 
A Gyulafehérvári érseki székesegyház a Szent István király által alapított erdélyi püspökség, majd az 1991-ben érseki tartomány rangjára emelt egyházmegye székhelye. Sajnos csak kívülről tudtuk megcsodálni, mert Márton Áron szarkofágjának megszentelése miatt a templom megtelt.
 
 
Folytatásként az ortodox katedrálist néztük meg, amiről megtudtuk, hogy ebben a koronázási templomban koronázták meg 1922-ben Ferdinánd királyt és Mária királynőt, mint az egyesített Románia királyi párját.
 
 
Mindezek után egy kellemes sétát tettünk a püspöki rezidencia környékén.
 
 
Utolsó előtti állomásunk a Tordai hasadék, mint Erdély egyik legegyedibb látványossága, természeti csodája volt. Felelevenítettük Szent László megmenekülésének legendáját, majd egy sétát tettünk a sziklák között.
 
 
Útközben kerestük ,,Szent László pénzét", mely egy újabb okot adott a hozzá fűződő legenda megismeréséhez. A távolból megtekintettük a szirti sas fészkét, melynek köszönhetően természetvédelmi rezervátummá a Tordai hasadék. Utólag azt is megtudtuk, hogy a magyarországi növényfajok legalább fele itt megtalálható.
 
 
Késő délután érkeztünk Erdély kapujához, a Király-hágóhoz, ahol kicsit megálltunk, hogy megpihenjünk, illetve, hogy még egyszer jó mélyen beszívjuk a friss erdélyi levegőt. A pihenő alatt csoportonként röviden értékeltük az elmúlt 4 nap eseményeit, kiemelve a legmegkapóbb élményeket. Fájó szívvel léptük át a román-magyar határt, mert tudtuk, hogy véget ér a csodálatos élménygyűjtés, s egyben bizakodtunk, hogy egyszer ide még visszatérünk.
 
 
Késő este érkeztünk haza. Kicsit fáradtan, kicsit meggyötörten, de tele szép élménnyel. Az iskolánál a szülők izgatott csapata várta rég nem látott gyermekét.
 
 
Hálás köszönetünk a szervezőknek, a kísérőknek, és mindazoknak, akik valami kicsivel is hozzájárultak ahhoz, hogy ez a csodálatos utazás megvalósulhatott!  

 
 
20230424 fenntarthatosagi 4x
6x badge 2024 kicsi
20230928 allatvedelmi temahet logo 2023
20230302 penzhet logo
 
Go to top